-
Berozsdásodott az angolom…
Jó ideje más teszi ki az életemet, és a hétköznapokban nemigen van olyan alkalmam, amikor kellett használnom az angol nyelvet.
Emiatt a jelek szerint elfelejtettem angolul. Pl. 1 mondaton gondolkodnom kell, hogy hogy áll össze, felejtek el olyan szavakat, amiket nem nagyon kellene. Olyan érzés, mintha nem lenne stabil az alapom. Egyszer akartam írni valamit angolul és teljesen lefagyott az agyam tőle, nem álltak rá a kezemre a mondatok.
Sokáig gondolkodtam, hogy hogy lehet ezt a problémát megoldani, vagy enyhíteni a hatásán, de azt hiszem rájöttem az egyik megoldásra, ami most leginkább foglalkoztat. Mégpedig a készségek között az olvasás részt akartam elsősorban erősíteni. (beszéd, értés, olvasás, írás közül).
Korábban már vettem nyelvtankönyveket, amiket csak le kellett emelnem a könyvespolcomról, most már áldom magamat, hogy ezt tettem. Pl. ez a nyelvtankönyvet szereztem meg.
Az előkészületek után elkezdtem olvasni a Masters of Doomot, ami ott feküdt az E-bookom-on legalább 8 évig, és nem mertem hozzászagolni, mert túl meredeknek találtam. De valamiért felbátorodtam és elkezdtem olvasni. Azaz olvastam volna, ha nem kellett volna percenként szótárt vennem majdnem minden mondat után. Rá kellett jönnöm, hogy nem C1-C2-es szintű olvasmánnyal kell kezdenem nyelvismeretem felújítását.
Úgy döntöttem – bár kezdtem azt érezni, húz be történet, és kezd izgalmas lenni -, 6 óra meg 14 oldalt haladva félre kell tennem. Ez így tényleg meredek volt, közben fájt tőle a fejem, a szemem, ingerült voltam a könyv miatt… új módszer után kellett néznem.
De volt szerencsére megoldás: korábban már vettem szókártyákat -nem apróztam el, mert A1-C1-ig szereztem be őket, majd rávettettem magamat az Oxford Bookworms Library sorozatra, ami pontosan lépésenként halad kezdőszinttől felsőfokig történeteken keresztül. Ami nekem pontosan a kell.
Emiatt a következőt ötlöttem ki: a szintem megtalálása után, (lehet kicsit alább mentem, de akkor könnyebben haladok), megfelelő számú könyvet olvasok, majd fogom a szókártyákat és megtanulom, aztán a következő szintre megyek. Így fokozatosan szerzem meg azt az önbizalmamat, ami egész életem során hiányzott.
Végső próba az lesz, hogy mennyire fogok tudni haladni a Masters of Doomon. Remélhetőleg úgy, mint forró kés a vajon. Legalábbis ezt szeretném.
