Vélemény
-
A.I és a demoscene
Néhány napja írtam egy posztot erről a témáról angolul, de most valamiért úgy érzem, hogy magyarul is ki kell írnom a gondolataimat. Igaz, mostanában nincs elég időm folyamatosan nézni, hogy mi történik hazai illetve a nemzetközi demoscene háza tájékán, de egy olyan dolog ütötte fel a fejét, ami nagyon elkezdett aggasztani.
Elmagyarázná nekem valaki, hogy miért szolgálja a demoscene fejlődését az, hogy néhány ember elkezdett A.I.-t használni a compó prodjaikban? És ezt a party szervezői miért vágják ki azonnal ezeket az „alkotásokat”? Néhány éve még arról beszéltünk, mielőtt elmentem családi okok miatt szünetre, hogy néhány országban (pl. Németországban) UNESCO Világörökség részévé tették az ottani demoscene alkotásokat, és most kezdik az egész szubkultúrának az alapvető céljait szétrombolni, a kreativitást, az esztétikát stb.
És mi, aki hangot merünk adni ez ellen az őrültség ellen, mi vagyunk leszólva, hogy előbb-utóbb mindenki elkezdi majd ezeket használni. Ok, én is kipróbáltam egyszer-kétszer, de az, hogy ebben a közösségben jól bevált rendszerben, compó versenykiírásokban ha alkotnék, nem lenne merszem ezt alkalmazni, mert azzal az egésznek a szellemiségében okoznék kárt. Néha már visszasírom azokat az időket, amikor csak a gamereknek kellett elmagyaráznunk azt, hogy a demoparty nem egy lan party, ők nem is próbáltak ilyen csalást alkalmazni a compókban. (lehet, hogy volt ilyen, de ezt nem tudnám elképzelni.)
Annyira nem akarom ezt látni ennek a szubkultúrának az elenyészését látni, mert 15 éves koromtól az életem része, és nem szeretném azt, hogy egyszer csak nem lenne hol találkoznunk az öreg barátainkkal. :/
Ezeket is érdemes megnézni
Véleményem az MLM-ről.
-
Véleményem az MLM-ről.
(forrás:pexel.com) Kipróbáltam, nem vált be. Nem vagyok hálózatépítő típus, és nem is akarok az lenni. Pedig mondják, hogy csak a munkát kell beletenni, és akkor jönni fog az eredmény. És bárki meg tudja csinálni, csak akarni kell. Na ez, amit nem hiszek el. Ez egy kőkemény szakma, amit úgy hívnak, hogy értékesítő.
Ehhez egy bizonyos lelki alkatnak kell lenni. Ha valaki meg is tanulja a szabályokat, hogy hogy kell csinálni, akkor sem 100%, hogy éles helyzetben menni fog. Főleg, hogy többször is azt tapasztaltam az, hogy vannak olyan emberek, akik egy udvarias elutasítást nem bírnak lenyelni. (Ezt többször is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értenek meg, de ez másik poszt témája lenne.) Amikor pedig felmegy a pumpa és keményebb eszközöket kell alkalmaznom (pl. tiltás), akkor megkapom azt, hogy „nem így ismertek meg engem” és fel vannak háborodva. Nálam ezt ki kell váltani.
(forrás: pexel.com) Kezdjük azzal, hogy lehet olyan terméket akarnak rám erőltetni, ami nem 2 fillér, és minden áron szednem kell, mert csak azzal teszek jót az egészségemnek. Pl. vitaminokat, amikor már maréknyi vitamint szedtem, és már többet naponta nem tudok lenyelni, vagy egy olyan tisztítókúrát akartak velem megcsináltatni, amitől 2 nap után szédültem és nem bírtam tőle aludni rendesen, mert mindig a kaján járt az eszem.
Vagy pl. eleve nem akarok olyan termékeket venni, ami Amerikából jönnek, hanem helyette magyar vitaminokat és kiegészítőket szeretnék szedni, mert ezzel is a magyar gazdaságot akarom segíteni. Az pedig egy külön kedvencem, hogy „amiket te szedsz, az nem jó, meg nem értem, hogy ez mi, szedd inkább ezt, mert ez a tuti.. (ez egy kiváló módszer arra, hogy eltávolódjak az illetőtől)
Akkor szoktam behúzni a féket és menekülni, ha nem adnak nekem választási lehetőséget. DE! Ha nem érzem a nyomulást, hanem adnak nekem választási lehetőséget, hogy próbáljam ki, és hogyha nem tetszik, akkor sincs semmi baj… ez tetszik. Ez a jó irány, mert ilyennel is találkoztam.
De azt is képzelhetőnek tartom, hogy ezekből meg lehet élni, de csak akkor, hogyha tényleg az ember ezt akarja csinálni, és nincs az emberben az a görcsösség, hogy mindenáron el kell adnia valamit mert akkor lesz csak bevétele.
