-
Fussál anyukám!
A futással, mint sporttal mindig is meglehetősen érdekes volt a kapcsolatom. Fiatalabb koromban nem szerettem, mert amikor kötelezően futnom kellett, mindig el akartam ájulni. Főleg, amikor úgy fájt az oldalam a bordám alatt, hogy utána szinte percekig nem tudtam megszólalni, annyira kapkodtam a levegőt. Másrészt volt esetek, amikor betegségek után is kellett kötelezően futni (pl. megfázás), ami nem tett jót a lelkületemnek. Ezért sem értettem azt, hogy hogyan tudnak az emberek több 10 km-eket futni, úgyhogy szinte meg sem kottyan nekik. Jó természetesen tudom, hogy amit látok, több év munkájának az eredménye. Valamint ezek hobbi/profi sportolók is valahol elkezdték. Azért nekem is voltak próbálkozásaim a futással, amik kisebb-nagyobb eredményeket hoztak.…
-
Gondolatok az A.I-ról
Ez az elmélkedés a mostani véleményemet fogja tükrözni így 2026 elején, és nem azt jelenti, hogy később nem változhat meg. Valamint inkább csak azt írom le, hogy bennem miként csapódik le ez az új technológia. Az igazat megvallva az utóbbi időben a spektrum mindkét oldalát meghallgattam. (Aki használja az A.I-t és aki teljesen megveti) Emiatt kicsit zűrzavarba kerültem, mert ki akartam alakítani a magam álláspontját. Most azt gondolom, hogy a művészeti ágakban használt A.I teljesen kiöli a kreativitást, és degradálja az olyan barátaim / ismerőseim művészeti munkáit (elsősorban itt a grafikus ismerősökre gondolok), akik hosszú időn át szenvedtek azért, hogy oda jussanak, ahol most vannak. Ha nekik már most kell…



